A reggelinket a motel alatti hangulatos teázóban kaptuk. Bagett mézzel, narancslekvárral és mentateával. Isteni volt! A mai cél eredetileg a Tatooine kunyhók lettek volna. Mentünk is derekasan előre. Annyira szerettem volna látni a csillagok háborúja egyik helyszínét. A táj kezdett kopárrá válni, sivatagosodni. Először a kő- majd homoksivatagban gyönyörködhettünk. Már rég ott kellett volna lennünk, mikor mondom a fiúknak, hogy rég itt kellene lenni a kunyhóknak az itiner szerint. Erre azt mondták a fiúk, hogy mit parázok, ezért jöttem el, stb., stb… Ja, és dobjam el az itinert úgysem aszerint megyünk. Ok, menjünk nyugtattam magam. De magatokat szidjátok, amikor rájöttök, hogy eltévedtünk. A táj kezdett nagyon holdbélivé válni. Kő, kő hátán egy árva lélek rajtunk kívül.
itt még van némi növényzet, de volt ennél sivárabb hely a kősivatagban, de ott nem fotóztam a bénultságtól; Marokkó
A csend nagyon nyomasztó volt, szinte már fájt. A Hold szerintem oázis lehet ehhez képes. A forróság szinte elviselhetetlen volt. A fiúk is kezdték pedzeni, hogy nem jó helyen járunk, mert leálltak. Elővették a GPS-t. Kiderült, hogy egy koordinátával előbb kanyarodtunk le. Na, akkor kinek is volt igaza megint? A semmiből egy pásztor egy szamárral előkeveredett a semmiből és intett, hogy forduljunk vissza. Megtettünk 140km-t feleslegesen. Visszafordultunk. Kiértünk a helyes útra. Nemsokára lekanyarodtunk egy füves, köves területre. Megálltunk egy kőkerítés mellett. A túloldalán egy repülőpályához hasonló hely volt. Szélvédett területünk volt, így a szabadban gond nélkül főztünk egy jó erős kávét. Bekaptunk valami kis élelmet is. Arra is volt időnk, hogy a meg nem száradt pólókat az autó ajtajaira tettük száradni. Közben jöttek-mentek előttünk az úton a bamakós kocsik. Megálltak, mert azt hitték, hogy gondunk van. Megnyugtattuk a őket, hogy épp sziesztázunk, kávézunk. Ők már visszafelé jöttek a Tatooine földről. Lebeszéltek, ha nem vagyunk sznobok, akkor ne menjünk, mert az egész egy nagy rakás sz@r. Jó sokan gyűltünk össze ekkor. Ki-ki megosztotta eddigi élményeit. Jó volt hallgatni mások beszámolóit. Adtunk, kaptunk jó tanácsokat egymásnak, egymástól. Sok-sok kilométeren át összezárva az ember vágyott már más arcokra. Ezek az élménybeszámolók aztán további beszédtémákat szolgáltatott a további magányosan megtett út során. A többség vadkempinget tervezett estére. Mi még nem döntöttünk. Összepakoltunk és felkerekedtünk, mentünk előre. Egy településen vitt keresztül az utunk. Az út két oldalán egy sor ház és kész. A falu elején megpillantottunk egy motel feliratot, s rögtön le is álltunk elé. (még mindig jobb lenne itt aludni, mint kint a semmiben. Ez a hely is elég szakadtnak tűnt). Kiszálltunk, rögtön ott termett a tulaj és a tengeri herkentyűit próbálta ránk tukmálni. Mivel nem volt patyolat tiszta hely, nem akartunk itt enni. Mondtuk neki, hogy mi allergiásak vagyunk ezekre a tengeri halakra, nem ehetünk ilyeneket. Inkább valami szállást keresnénk. Kiderült,hogy az emeleten voltak kiadó szobái az ürgének. Egy üres szoba várt ránk három ágyával. Egy komódszerűség volt még benne és ki is fújt a lakberendezés ezzel. A szobát nemrég festhették ki, mert tömény olajfestékszag állt a szobácska levegőjében. Kinyitottuk az ablakot, hogy némi levegőhöz jussunk. De lentről meg tömény halszag áradt be. Nem tudtuk eldönteni, hogy melyik szag felelne meg jobban nekünk, a hal- illetve a festékszag. Végül az olajfesték szaga mellett döntöttünk.
kerékcsere, Marokkó
A fiúk lementek kerekeket cserélni. Addig alváshoz kiterítettem a hálózsákokat. Miután Attila és Feri feljött, arra az elhatározásra jutottunk, hogy bezárjuk a szobát és elmegyünk korzózni a falucska egyetlen utcácskájába. Feltűnt itt is, hogy nők nemigen voltak, ha jól összeszámoltam, csak magamat tudtam beleszámolni. A helyiek elég furcsán néztek rám, de ez az ő dolguk. A férfiak a bódészerű épületekben kávéztak/teáztak kényelmesen fújták ki közben a cigi füstjét a semmibe. A bodegák közül volt teázó/kávézó, halas, húsos és péksüteményes. A hentes boltnak nevezett boltban véres kecske- illetve szamárfejek felakasztott gusztustalan látványa sokkolt bennünket. Mindez szabadon az poros út mellett. A legyekről már nem is beszélek. Elég későre járt indultunk vissza a szállásunkra.
kilátás a szobából, Marokkó
Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy nincs világítás a éjjeli menedékhelyünkön. A szobában a korábban felhozott táskában találtunk egy fejlámpát. A többiért is le akartunk menni Ferivel, de a kaput bezárta a tulaj. Hírét-hamvát nem találtuk a pasinak! Röhögve mentünk fel a szobába tehetetlenségünkben. Most már a ház foglyai voltunk. Na, akkor zuhanyzok egy jót, gondoltam. Fejlámpával el is indultam a fürdőnek nevezett helyre, de a helyzetfelmérés után visszavontam az elhatározásomat. Piszok, kosz mindenütt! Slag volt a zuhanyzáshoz szükséges szerkezet. Különben is a másik szobában arab férfiak laktak, akik ki-be járkáltak a szobából a “fürdőbe”. Mikor lecsillapodtak, birtokba vettem az üres mosdót. Elővettem a nedves törlőket, s szépen megtisztálkodtam fejlámpával a fejemen…. A w.c. is megér pár szót! Kosz, bűz és pottyantós! Kell ennél több? Megpróbáltam elaludni, vagy inkább megfulladni? A festékszag valószínűleg elkábíthatott, mert elaludtam. Ébredés után összepakoltunk és indultunk tovább.
