Még egy napra kivettük a szobát. Ma meg akartunk ismerkedni a várossal. Gyalogosan elindultunk, hogy felfedezzük Mauritánia fővárosát.
Nagyon sok mobilárust láttunk az egész városban. Régi levitézlett készülékek voltak.
A földön árulták a rengeteg mobilt, főleg Nokiát. Sok állat volt szabadon, gazdátlanul Nouakchott belvárosi utcáin. A szemetet ették. Hamar kivégeztük a a belvárost. Délre visszamentünk a szálláshelyünkre. Jól elfáradtunk a sok gyaloglástól. Beléptünk a szobába, ahol egy fickó takarított. Egy bögre vízzel mosott fel kb. 30négyzetmétert. A fürdőt is átmaszatolta, törölközőt cserélt és kiment. Megebédeltünk a konzerv arzenálból. Én lefeküdtem aludni. Attila kiment a városba, piacra szétnézni. Ezek szerint ő nem fáradt el. Nyakláncokkal tért vissza. Délután kiautóztunk az óceánpartra.
Ott táboroztak a többiek, formás beduin kunyhókra emlékeztető kis házakban.
Lementünk a partra. A víz nagyon hideg volt. Én térdig merészkedtem bele, így is jól lehűtött. Attila el is merült a hideg habokban. Vannak, akik a parton hülyültek a kocsijaikkal.
Láttuk, hogy megérkezett turisztikai miniszter a hotel főépületébe. Villám Gézával találkozott, és tárgyalták meg a rally biztonsági kérdéseit.
Indultunk volna vissza, mikor újból találkoztunk Gyuszi bácsival. Most jegyet “váltottunk” a buszra és szétnéztünk benne. Gyuszi bácsi közben elmesélte eddigi kalandjait.
Kezdett sötétedni, elköszöntünk a hetes busz legénységétől és (a szépséges királynőkkel nem találkoztunk. Vajon ők hol voltak?)mentünk vissza városba. Lefekvés előtt az erkélyről még búcsúpillantásokat vettünk a városra. Látjuk ám, hogy kb. 50-60 felfegyverzett, katonai terepjárók masíroznak az utcán. Később megtudtuk, hogy a mi védelmünkre vonultak ki a Maliba vezető útra, így tették biztonságossá a mauritáni szakaszt. Holnap hajnalban indulunk tovább. A wartburgosok és a vw passátosok is csatlakozni fognak hozzánk a város határában. Hármas konvojban fogunk menni Bamakóig. Vacsoráztunk, neteztünk, összepakoltunk és lefeküdtünk.
