Korán keltünk, nagy út áll előttünk. Ha minden igaz, ma már Bamakóban leszünk! Gyors bepakolás és indulás. Álmosak vagyunk, nem is igen szólunk egymáshoz. Faljuk a kilométereket, mint az éhes farkasok a zsákmányukat. A sivatag uralmát a szavannás táj veszi át. Nagyon gyorsan melegszik az idő. Nincs dél, de már a negyven fok körül van a hőség. Muszáj volt megállni, főleg a Wartburg motorja miatt. A hűtőjébe vizet kellett pótolni. Erős túlnyomás volt a tartályban még jó pár perc várakozás után is. A feltörő gőz majdnem levitte a wartburgosok fejét. Benzint kannából öntöttünk a kocsik gyomrában. Jó, hogy nem gyulladtunk fel, mert nem messze éget a kis gázfőző. Ráadásul a VW Passátos csapat valamelyik tagja jól leöntötte magát benzinnel. A teli benzinkannában a benzin forróság miatt kitágult, nyitáskor erős sugárban ömlött ki a benzin. Jó, hogy nem történt komolyabb baj! Feltöltődve indulunk tovább a poros földúton.
szeljük a km-eket, baloldalon egy feldőlt kamion, Mauritánia
Láttam egy tavat, – ami erre nagyon ritka. állatok ittak, fürödtek benne. Felborult kamion tarkította a poros utunkat.
tó bennük állatok, ritka látvány erre; Mauritánia
Lassan belepett bennünket a vörös por. Muszáj lemaradni a többiektől, hogy lássunk is valamit. Még mindig nem tudom megfejteni annak a rejtélynek a titkát, hogy hogyan teremnek emberek a semmiből az út mellé? Egyik pillanatról a másikra, hopp ott állt egy beduin az út mellett. Ezt a jelenséget már többször átéltük itt.
egy beduin a semmiből, Mauritánia
Messze előttünk hatalmas, vörös homoksziklák tűntek fel újból. Most már megálltunk megnézni közelebbről őket.
megállunk pihenni, szamarazni, Mauritánia
Egy szamaras kordé érkezett hozzánk. A wartburgos fiúk megszeretgették a szamarat. Én egy 9-10 éves forma kisfiú játékát csodáltam addig. Egy flakonból fabrikált autót húzott maga mögött. Rendkívül büszkén mutatta meg a játékát. Elgondolkodtam azon, hogy az otthoni gyerekek már a távirányítós autónak sem örülnek igazán, egy ilyen összefabrikált autóval nem is tudnának mit kezdeni…
kisfiú játékkal, Mauritánia
Befejeztük a barátkozást és indultunk tovább. Pár kilométer után ismét megállított bennünket a homosziklák szépsége. Körbementünk, megtapogattuk őket. Attila állati csontokat talált a homokban. A fiúk fedezékbe mentek és pisiltek egy nagyot.
hatalmas szikla, Mauritánia
Lassan indulni kellett tovább. Még nagyon sok szép szikla volt kedves a szemünknek az út további részén. Délután értünk a mauritán-mali határra. A vámosok egy része az épület előtt szundikált, a többiek egy kis ablaktalan sötét épületben üldögéltek, beszélgettek. A határon lévő hatóságok hivatalai, mint épületek egyébként teljesen leblokkoltak engem. Négy fal, ablak nélküli “irodában” általában 1 db kopott, düledező asztal és 1-2 szék volt az összes bútor. Volt, hogy a székek háttámlája is le volt már törve. A határátlépés egyébként gyorsan ment. Itt találkoztunk össze az angol barátainkkal, akik Timbuktuba igyekeztek. Nagyon megörültünk egymásnak. Rég nem látott barátként üdvözöltük egymást. (Rabatban a nagykövetség előtt barátkoztunk össze velük).
Mauritan-Mali határ, angol barátaink kocsijával
Ahogy megálltunk egy kupac gyerek vett rögtön körül bennünket és tartották kis markukat ajándékért. Annyira megsajnáltuk őket, hogy kaptak pár apróságot. Ilyenkor nem elégszenek meg, tovább könyörögnek. Muszáj megálljt parancsolnunk, nincs több ajándék!
ajándékért könyörgő gyerekek a Mauritán-Mali határon
ajándéknak örülő gyerekek Mauritán-Mali határon
Ahogy Maliba értünk, feltűnt, hogy az eddigi jellegzetes mauritán kis négyszögletes házikókat felváltották az agyagból épült, kerek alapterületű, kúpos szalmatetős, vályogházikók.
útszéli ház Maliban
A falvak is rendezettebbnek (nem tisztábbnak) tűntek. Itt is láttunk vadon kóborló állatokat bőven.
csontsovány állatok itt is vannak, Mali
Beértünk egy nagyobbacska településre. Természetes sebességlassítók voltak.
kisváros Maliban
A fiúk egy bankba (vagyis annak látszó helyre) mentek be. Most is sok maszatos arcú gyerek állta körbe a kocsit. Kukucskáltak kíváncsian be. Némelyik még a mocskos ablakot is nyalogatta. Brrr! Kiszálltam és egy kisfiúval megpróbáltam kommunikálni. Egy literes konzervet szorongatott a kezében, benne félig főtt rizzsel. Ezt szemezgette egész nap. Ez volt az egy napi élelme.
kíváncsi szemek, Mali
Megérkeztek a fiúk, s mentünk tovább. Kezdett a Nap lebukni, csodálatos naplementét rajzolva az égboltra. Az ügyeletes sofőrünk kérésemre nem állt meg így kénytelen voltam mozgó kocsiból megörökíteni a csodálatos naplementét. Megyünk és megyünk… Hol egész jó utakon, hol poros csapásokon. A passzátos fiúk megunták a úttalan poros csapást s felhajtottak egy készülőben lévő útra, Igen ám, de egyes szakaszait, faágakkal és kövekkel zárták le. Eleinte kiszálltunk és arrébb raktuk az akadályokat. Ezt megelégedve a padkán vezettek tovább a merész sofőrök. Néha annyira meredek volt a padka, hogy a szememet is becsuktam, annyira féltem, hogy oldalra fordulunk. Így mentünk sok-sok km-t, ráadásul erősen ránk tört a sötétség. A passzátból erősen kezdett kifogyni a benzin. Semmi kedvünk sem volt tolni a járgányt. Sikerült megállni tankolni. Láttunk már egészen különös benzint adó kutakat, de ilyet nem láttunk még. A kútból egy kar segítségével pumpálták fel a benzint a kocsikba.
tankolás Maliban
Tankolás után félreálltunk és bekaptunk pár falatot. Egész éjjel vezettünk. Éjfél körül értünk Bamakó elővárosába. Több kilométeres sor araszolt a város felé. A sort kamionok százai növelték. Óriási fekvőrendőrök nehezítették a haladást. Nem tudott a hármas trió együtt haladni, mert be-beékelődtünk a hatalmas kamionok közé, amik több emeletes magasságig meg voltak rakva. A szemközti sávban is nagy volt a forgalom. Az útszélén kivilágított bodegák voltak, s előttük élénk éjszakai élet folyt, nagy hangzavarral. Nagyon lassan haladt a sor, kénytelenek voltunk előzni, ami életveszélyes volt. A Passzát vezette a hármas fogatunkat itt is. CB-rádión jelzett, hogy mikor is lehet előzni. Nagyon fáradtak és kimerültek voltunkekkor már. Nagyon örültünk, hogy végre elértük végső célunkat. Az éjszakában szállás után kajtattunk. Össze-vissza keringtünk, addig, hogy elvesztettük a wartburgos társainkat a szemünk elől. Újabb körök, hátha egymásra akadunk. Reménytelennek tűnt, így feladtuk a keresést és most már tényleg szállás után néztünk. A centrumból kihajtottunk, s valahol a külvárosban megláttunk egy nagy, neon betűs HOTEL feliratot. Kapuja is volt, így zárható udvart is sejtetett a hely. Bementünk. Egy kínai férfi állt le velünk tárgyalni (ő lehetett a tulaj). A fiúk elmondták, hogy egy éjszakára két szobát kérünk. Kaptunk is szobát. Bementünk szétnéztünk és becuccoltunk. Nagy volt a félhomály, elég rosszul láttunk. Az ajtó feletti piros lámpa nem világította be rendesen a szobát. Vacsorafőzéshez, bocs melegítéséhez pedig végképp nem volt elegendő. A kapcsolót tüzetes keresgélés után sem találtuk meg, viszont rengeteg óvszert találtunk az ágy fejrészénél. Ekkor döbbentünk rá, hogy hol is vagyunk. Piros lámpás házban! Akkor esett le, hogy miért néztek furcsán a szállóban tartózkodók rám, mikor lementem pár cuccért a kocsihoz. Én annak tudtam be, hogy fehér ember ritka látvány erre. Mit gondolhattak mikor megjelentünk? Egy nő négy férfival! Nagy nehezen elfogyasztottuk a nemízlikkaját. Vacsora után a fekhely elosztásán volt a sor. Attila a földön akart aludni, s azt akarta, hogy Feri meg én, az ágyon. Ezen a felvetésen hosszas vita alakult ki. Feri úgy döntött, hogy az autóban tölti az éjszaka hátra levő részét. Nem tudtuk lebeszélni az elhatározásáról, túl fáradtak voltunk ahhoz. Bebújtunk ruhástól, koszosan a hálózsákunkban és elaludtunk. Így telt hát el a bordélyházban töltött éjszakánk!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: