Ráérősen ébredtünk. Tisztálkodás, reggeli, kupaktanácson a mai nap megtervezése volt a reggeli program. Ma városnézés volt a fő célunk. Az autót leállítottuk a célt képező hotel parkolójába.
A futam autói ide érkeztek be Bamakóba, Mali
Innen gyalog tettük meg a távot, a város átszelésével. Mindezt poros, benzingőzös, rettentő hőségben. Nem vagyunk normálisak! Attilát egy körforgalomnál majdnem elütötte egy tükörsima kerekű 1000 éves verda. Nagy szerencsénk volt, hogy nem történt semmi komolyabb baj. Közben sok fotót készítettünk. Útközben nézelődtünk ajándékok után, de minden piacot kínai ócskaságok sokasága lepett el. A következő feladat a kenyér beszerzése volt. Fáradtan, porosan, kiszikkadva roskadtunk le a hűs szállodai szobába. Aludtunk egy kicsit. Délután visszamentünk a kocsiért. Mi nem akartuk Ferivel még egyszer gyalog megtenni a délelőtti távolságot porban, bűzben és kánikulában. Így taxival mentünk oda. Attila kitartott terve mellett, hogy ő gyalog teszi meg a távot ismét. (őrült!) A taxi nem volt valami kényelmes, mert fognunk kellett az ajtókat erősen, hogy ki ne nyíljanak útközben. Már elég sok bamakós kocsi állt megvételre a parkolóban. Beszélgettünk, nézelődtünk. Attilának rég itt kellett volna már lennie. Telefon összeköttetésünk nem volt, így csak a csodára bízhattuk a megérkezését. Nagy örömömre bevált a csoda! Megérkezett a nagy vándor!!! Hazafelé jó nagy kört tettünk a városba. Holnap reggel indulunk haza. Ma felbontottuk az egyik szponzortól kapott nagy üveg pezsgőt.
ünneplünk I.
ünneplünk 2. Bamako, Mali
Csabáékkal is találkoztunk, beköszöntek hozzánk (hatalmas dinnye volt náluk, nyamm!). Ők is kaptak a nedűből. Mivel mi nem várjuk meg a célba érési ceremóniát, így nekik ígértük az ott leiható bonusz jegyeinket. Lassan összepakoltunk, lefürödtünk. Neteztünk, mert most tényleg úgy néz ki, hogy sokáig nem leszünk megint a világhálón.
