Nőként a Bamako rally-n

Hajnalban keltünk. Én zuhanyoztam egyet, a többiek este tették meg mindezt. Ők az utolsó pillanatig aludtak, ilyen elfoglaltság nem fért be az idejükbe. Erős a gyanúm, hogy hazáig nem lesz semmilyen lehetőség az ilyen luxusra, mint a fürdés. Most tényleg nagyon feszített lesz az út, nem fogunk olyan sokat megállni, főleg szállodázni. Két szép napot töltöttünk itt, s most mennünk kell. Körbepillantottam a szobán, ki a hatalmas ablakon Bamako utcáira. Elégedett voltam, s egyben szomorú is. Lassan becsuktuk azt ajtót. Csabáék ajtaja alatt becsúsztattuk a jegyeket és kijelentkeztünk a hotelból. Már kezdett világosodni. Elhagytuk ezt a nyüzsgő, lüktető és fura várost. Vissza-vissza nézek a kocsi hátsó ablakán.

Egy beteljesült álmot hagyok itt. Az útszéli benzinkút is álmosan int búcsút nekünk.

Hallgatunk nagyokat, de muszáj megbeszélni a napi programot. Először is arra a megállapításra jutottunk, hogy az ajándékot még itt Maliban kellene elajándékozni, ha a kinézett faluba nem sikerült eljutnunk.  Egy Kati nevezetű autópálya terminálhoz érkeztünk.

Mivel helyi pénzünk nem volt már. A váltás miatt, eléggé drágán vettük igénybe a “sztrádát”. Szebbnél szebb afrikai falvak mellett húztunk el. Egyszer csak megpillantottunk egy 10-15 kunyhóból álló falucskát beljebb az úttól. Lekanyarodtunk egy földes, nagyon poros útra. Egy rózsaszínű téglaépület kicsit kirítt a környezetétől. Később megtudtuk ez az iskola. Attila egy biciklis, fiatal fiútól próbálta  megtudakolni, hogy hol találjuk a falu főnökét. A fiú készségesen bevezetett a faluba, ahol előkerítette az öreget. Attila megpróbálta elmagyarázni, hogy mi járatban vagyunk itt. Nagyon meglepődött mindenki. Kipakoltuk a kocsiból az ajándékokat. A gyerekek feszült figyelemmel nézték mindezt, nem nyúltak semmihez. Röviden elmagyaráztuk, hogy mi micsoda. Közben Feri kompresszorral felfújta a futball labdákat. A fiúk szeme felragyogott. A falu főnökének meg könnybe lázadt a szeme, mikor az első labdát átvette. Közben megmutattam az iskolámról készített füzetet nekik. A kisöreg örömmel fedezett fel engem az egyik csoportképen. Nagyon szorongatta a kis füzetet! Közben befejeződött a pakolás. Egyre többen vettek körül bennünket. Búcsúznánk. A kisöreg nem tudta hogyan hálálja meg a látogatásunkat és az ajándékokat. Mi nem kértünk sokat, csak annyit, hogy egy csoportképet készíthessünk róluk. Mikor megértette a falu előjárója a kívánságunkat, egy pillanat alatt összeterelte a falu apraját-nagyját a fotó kedvéért. Egy fiatal férfi felállt és kisvártatva egy másfél éves körüli kislánnyal tért vissza. Tuszkolta nekem, hogy vigyem el! A szívem a torkomban kalimpált. Hogy tehet ilyet, hogy egy idegennek odaadná a gyerekét, egy jobb élet reményében! Kényszeredetten mosolyogtam miközben bőgtem volna. A kislány ordított, taknya-nyála egybefolyt. Megijedhetett a fehér bőröm miatt, így semmi esélyem sem volt, hogy magamhoz vegyem. Mivel papírja sem volt szegénynek, nem is vihettük volna haza magunkkal. Végeztünk ezzel a ceremóniával és elköszönünk frissen szerzett barátainktól.

Beszállunk a kocsiból és ők addig integetnek, míg el nem tűntünk a látókörükből. Hát ez is meg volt! Nem gondoltam volna, hogy ennyire felemelő érzés lesz megajándékozni a világ egyik legszegényebb országának szegényeit, akiknek aranyat ért a számunkra nem, vagy alig értékes tárgy. Haladtunk tovább. Mindhármunk gondolatát az elmúlt órák eseményei foglalták le. Nemigen szóltunk egymáshoz. Néztünk kifelé, gondolatban elbúcsúztunk Malitól. A határt hamarosan elértük. Nem volt forgalom. A katonák egy kunyhóban unatkoztak,diskuráltak valamin. Feri intézte az útleveleket, stb. Addig az egyik katona kiszólt, s megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Mikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, rögtön összehoztak bennünket Sárközy nevével. Elmondták, hogy mennyire utálják őt. Attila mondta, hogy ő francia, már régen nem magyar. Erre hevesen bólogattak. Feri közben megérkezett. Az unatkozó társaság lelkesen integetett utánunk. Felváltva váltakozott a a földes és betonos rossz minőségű út. Megálltunk enni. Már kezd nagyon unalmas lenni a konzerv. Nem tudok különbséget tenni a különböző konzerv között, mert mindegyiknél csak a tartósító kegyetlen ízét érzem ki. Pár fotó virágzó fáról, majomkenyérfáról.

Az állatok megint kezdenek itt Mauritániában keresztül-kasul kóborolni az úttesten.

Éjfél körül érünk Kiffába. Bekanyarodunk a camping elé. Mivel tudjuk, hogy zárva van, a camping elé rakjuk a sátort. A gondnok kijött, hogy nyugodtan menjünk be a kerítésen belülre, nem kell fizetni. Használhatjuk a W.C.-t is. Én Attilával a sátorban, Feri az autóban alszik. Volt már jobb éjszakám is!