Casablancát éjjeli kivilágításban, átmenőben láthattuk. Siettünk a komphoz. Tangerbe a kikötőbe érve rá kellett jönnünk, hogy itt nem tudunk egyhamar átjutni Európába, át kellett kocsikáznunk Ceutába. Reggel érkeztünk a városba. Az időjárás szép tiszta, napsütéses volt. Hiányzott a levegőből a megszokott homok opálos jelenléte. Az itten férfiak csuklyás ruhájukban olyan középkorba illőek voltak. A nők bebugyolálva voltak öltözve többnyire. Mintha itt találkozott volna a keleti, a déli és a nyugati világ. Olyan bábeli zűrzavar érzése lett itt az embernek. Ahogy gurultunk be a városba nagy tömeg kezdett összeállni a határnál. Jobbra egy domboldalon menekültek százai próbáltak bejutni az Európának számító városba. Álltunk sorban a határon. A marokkói autók iszonyúan megtömve várták sorukat. Minket hamar elintéztek, hamar bejutottunk a városba. Nagyon meglepett a város arculata, hangulata. Monte Carlo hangulatához tudnám hasonlítani a várost.
Ceuta, a Gibraltári szoros afrikai csücskével
Ceuta
Felmentünk a várba,ahol gyönyörű kilátás volt a Gibraltári-szorosra. Egy félreeső helyen ettük meg az ebédünket. A dokkban letettük az autót, és megnéztük a a komp indulási idejét. A jegyet is megvettük. Volt még egy kis időnk, amit városnézésre fordítottuk.
megyünk a kikötőbe, Ceuta
fel a kompra, Ceuta
Lassan vissza kellett menni a kikötőbe. Beálltunk a sorunkba. Begurultunk a komp gyomrába. Felmentünk a fedélzetre, s vártuk az indulást. Ferivel felfedező útra mentünk a hajón, Attila vigyázott a cuccra, s közben ette a megunhatatlan májkrémet.
a komp utastere
a kompon, Attila megéhezett
elszakadunk Afrikától
Afrika és Európa között a fiúk
Afrika és Európa között, én és Attila
távol Afrikától
A hatalmas hajó motorjai beindultak. Kimentem a kabinból, hogy elbúcsúzzak a fekete kontinenstől, amely oly sok új élményt adott ebben a három hétben. Ahogy távolodtunk el, méterről, méterre úgy éreztem, hogy hagyok itt valamit a szívemből, melynek hiánya kezdett fájni. A fehér hab kavarodott utánunk. A lelkemben is ezt éreztem. Már alig látható Afrika partjai, viszont egyre jobban lehetett kivenni Európa partját. Feri és Attila is kijött, csinálunk pár képet.
ez már Európa partjai
Nagyon hamar átértünk. Lementünk a kocsihoz és gurultunk is ki. Hát itt vagyunk vén kontinens! A cél most már Magyarország. Nagyon nehéz napok várnak majd ránk. Nagyon rossz visszatérni ebbe a felgyorsult, agyon szabályzott világba! Érzem, hogy a testem szép lassan begörcsöl, kezdek feszült lenni. Veszem fel a ritmust amiből kiszakadtam. Most értékelem át azt a nyugalmat, amit az afrikai kontinens adott. A civilizáció kényelmet ad, de elveszi az embertől az ősi nyugalmat…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: