Sziasztok! Nem tudom hallottatok-e a Budapest-Bamako Nagy Afrikai Futamról? Ez egy Dakar hagyományokon alapuló KARITATÍV futam Budapestről Bamakóba… Én 2005-ben hallottam erról a flúgos futamról és 2006 telén fertőződtem meg ezzel a ragályos betegséggel, amiből azóta sem tudtam kigyógyulni. Tudomásom szerint több száz főre tehető a fertőzöttek száma hazánkban, de megjelenése külföldön is terjedőben van. Én a bátyámtól, Feritől kaptam el a fent említett betegséget. Ő az első, 2005-ös Bamakóra jelentkezett a kis családjával, de egy baleset meghiúsította az álmát. (a TV2 kereskedelmi TV társaság kísérte volna végig az útjukat). Ezek után úgy látszott, hogy nála ezek a bamakós tünetek elmúltak, de NEM! Újból és újból kiújultak nála a tünetek. Ilyenkor ábrándozott, tervezgetett és készült arra, hogy a következőre jelentkezzen. 2006 Karácsony másnapját náluk töltöttük. Beszélgetés közben a bamakós téma is előjött. Feri egyenes, nyílt kérdéssel fordult férjem, Attila elé: -Attila, jönnél velem Bamakóba? Attilát a kérdés oly váratlanul érte, hogy egy értelmes igent sem tudott kinyögni. Én bezzeg villámgyorsan rávágtam, hogy én MEGYEK. Köpni-nyelni nem tudtak a jelenlevő szeretetteim. Nagyon elszánt voltam. Tudtam, hogy nincs visszaút ebből, addig nem halok meg, míg meg nem járom ezt az utat. Attila látva az elszántságomat (belegondolt, hogy mi minden várna rám egyedül, nem szívesen engedett volna el), végül valahogy beleadta a derekát. Szerintem abban reménykedett, hogy majd csak ki fogunk gyógyulni ebből az őrületből. ( Bocsi Attila, tévedni emberi dolog! 🙂 Innentől kezdve jött a tervezgetés, a felkészülés, az információ gyűjtés időszaka. Amit csak tudtam elolvastam a rallyról és Afrikáról.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: