Alig feküdtem le, már csörgött is az ébresztő. Gyors pakolás (kaja), fürdés. A többiek is ébredeztek. A szomszéd vadul dörömbölt a fürdőszoba falán. Az ágya szorosan a mi fürdőszobánk falához lett tervezve. Ez a tervezési hiba az ő sara, neki kell elszenvednie ennek a következményeit. Rendben van, korán van, de nem mindennap fordul elő nálunk ilyen kora hajnali mozgolódás. Megjegyzésképpen, nagyon halkan beszéltünk egymáshoz, nem is tudtunk az álmosságtól hangosan. A mosakodással járó zajt nem tudtuk kizárni, hisz fürödnünk meg kell, ki tudja mikor lesz rá alkalmunk? A fiúk kivitték a kocsit a Kossuth térre, a Parlament parkolójába – ott lesz a Rajt. Mi még rendet raktunk, beágyaztunk, gyors eligazítás Bálintéknak. Az ajtókereteken sok-sok cédula, mikor mit kell tenniük, telefonszámok, stb…. Lassan mi is indulnánk, mikor megszólalt a telefon. Attila kétségbeesett, ideges hangja az éter túlsó végén. Utasítást ad, hogy keressük meg az útra szánt pénzt, mert ő nem találja, biztos itthon hagyta. Én biztosan állítottam, hogy elrakta! Mindenesetre elszántan dúltuk fel a rendbe tett lakást. Ilyen nincs, a sírás fojtogat. Mikor már felismerhetetlenné tettük az otthonunkat, ismét telefoncsörgés zavart meg minket. Attila a túlvégen! Megvan a pénz, menjünk. A megkönnyebbüléstől, az idegességtől, a felesleges munkától, a kialvatlanságtól az összeomlás határán vagyok. Pancsi humorérzéke azonban átsegít mindenen. Röhögve helyre állítjuk vissza a lakást eredeti állapotára. Feldobódva megyünk a Moszkva téri metrómegállóba és izgatottan utazunk a fiúkhoz a Kossuth térre. A kocsi a színpad előtt kapott helyet. Óriási a tömeg. Finom rétessel kínálnak minden indulót és hozzátartozót! Már kezd világosodni.
Kolléganőm párjával kijött búcsúztatni. Kaptam tőle egy kabala tevét. Támogatását kértem, ha a fiaimmal történne valami, akkor segítsen nekik. Fel-alá sétálgattunk, beszélgettünk és rettenetesen ideges voltam.
Villám Géza a porondon, mindenkit megnyugtat, hogy keine pánik, nem megyünk mi olyan veszélyes helyre!
Ezután valamelyik afrikai konzul köszönt el tőlünk és sok szerencsét kívánt. Biztos jól fog jönni majd a szerencse kívánsága valahol a sivatagban. A mali és a magyar himnusz után Hagyó Miklós fõpolgármester-helyettes indította el a futamot, reggel 08.00 órakor! A főpolgármester-helyettes idétlenkedik a startpisztollyal. Először nem is sikerült neki az indítás, amit halk kuncogási moraj kísér. Fél 10 körül szóltak, hogy lassan rajtunk a sor, szálljunk be. Fájdalmas búcsú gyermekeimtől! A szívem úgy érzem kiszakad a helyéről! El is bizonytalanodtam azon, hogy tényleg menjek-e?
Fényképeznek, integetnek próbálnak elengedni. Amíg látom őket integetek nekik, közben potyognak a könnyeim. Lassan tudok csak megnyugodni.
Elhagyjuk Budapestet, kocsiban kezd jó a hangulat kialakulni, a feszültség kezd alábbhagyni. Pancsi is velünk van meg a Kispancsi is, mert beugrunk még Zircre, ahol a Feri csomagjait felvesszük. Várpalotán még megállunk tankolni és újságot venni, mert Feriről írtak a megyei újságban. El akarjuk olvasni, hogy mi mindent is írtak össze rólunk. https://www.veol.hu/cimlapon/uszuletesnapi-kalandu-1372272/
Újratervezés volt a csomagok elhelyezésekor Zircen. Még egy jó hazai kávé Pancsitól, és irány Afrika! Pancsi ránk tukmál még egy jó meleg plédet, hogy ne fázzunk meg majd Afrikában. Anyuékhoz is bekanyarodunk, elköszönünk gyorsan. Anyu még mindig nem fogta fel, hogy megyünk, hogy egyáltalán elmegyünk. Apu kórházban van, így most tőle nem tudunk búcsút venni. Erzsitől is egy gyors búcsú, elérzékenyülni most nincs idő. ELINDULTUNK! Veszprémben még megálltunk pár cuccot venni. Az időjárás elég lehangoló, borús, ködös és esős. Itt-ott felbukkan egy-két bamakós kocsi, vadul integetünk egymásnak. Körmendnél még egy utolsó tankolás telefonfeltöltés, még egy telefon haza a gyerekeknek. Nemsokára elhagyjuk Magyarországot.