Az út Ausztrián keresztül vezetett. Végig szakadt az eső. Eseménytelenül szeltük a kilométereket. Látnivaló a sötétben nemigen van. Alig hagytuk el Klagenfurt, a határt mikor megpillantottunk egy bamakos csapatot a leállósávban. Megálltunk, hátha tudunk segíteni nekik, de sajnos nem tudtunk. Egy szentgotthárdi szerelőre vártak. Víz mindenhol! Kint is, bent is. A hátsó ablak szigetelésénél volt valami bibi, ömlött be az eső onnan. Baloldalról víz, jobboldalról is. Mellettem a hátsó ülésen egy felfújható víztartály eresztett, amely eláztatta azt a maradék kis száraz területet, ami volt. Sebaj, hamar megszárad majd. Csak semmi negatív gondolkodás! Hogy ne unatkozzunk és ne legyünk annyira nyugodtak, Feri felismerése, hogy nincs meg az autópálya matrica, – amit Körmenden vettünk – igencsak feldobta a hangulatot. Már kezdtem a készülődés napjainak feszültségét elfelejteni. Hogy lehetek ennyire naiv! Mikor már jól feldúltuk a gondosan elhelyezett cuccokat, a kocsi alján, a földön megtaláltuk. Hurrá! A fiúk becsületesen váltották egymást a vezetésben. Egész éjjel én voltam a navigátor, egyfolytában dumáltam, nehogy elaludjon az ügyeletes vezető. Mivel én állandó “szolgálatban” voltam, kezdtem a kimerültségtől az alvásba menekülni. A fejem le-lehuppant, ilyenkor ijedten tértem magamhoz.
útközben, most én vagyok a navigátor, Olaszország
Velence után egy szegedi barlangász csapattal hozott össze a sors. A fiatal csapat lelkesen tolták az öregecske Volkswagen kisbuszukat.
a vidám barlangász csapat
Éppen jókor jött a pihenő. Kiszálltunk. Egy Péter nevezetű fickó napszemüvegben – éjszaka- mindenkit jó szembe vakuzott a fényképezőgépével. Pár pillanatig végképp nem láttunk semmit. Az útra szánt hazai sütimmel megkínáltam őket, ami azt eredményezte, hogy pillanatok alatt elfogyott, s ezzel is csökkentve lett a csomagjaink száma. Attiláék nem örültek ennek, csalódottan vették tudomásul, hogy nincs többé a hazai finomságból. Mikor életet csiholtak a járgányukba, elindultunk együtt a kis csapattal. Majdnem Monacóig voltunk társak. Mivel nekik többször meg kellett pihentetni a verdájukat, mi haladtunk tovább. A felkelő napot Monaco felett egy gyönyörű, panorámás parkolóban köszönthettük.
parkolás Monaco felett, Monte Carlo
csodálatos kilátás Monte Carlora, Monaco
Ma van Ferinek a születésnapja! Isten éltesse sokáig! Ünnepi reggelit csaptunk! Falusi sonka tükörtojással, nyamm! Fotózkodtunk, csodáltuk a gyönyörű kilátást. A kisbuszos csapat egyszer csak leparkolt mellénk (szerencsére a reggelit befejeztük, így esélyük sem volt a kajánk ismételt felfalására).
városnézés kocsival Monte Carloban
Pakolás közben a földön 5 euro valamennyi centet találtam a földön. Be kellene forgatni a talált pénzt a híres monacói kaszinóba. Útjaink megint elváltak a kis csapattól, mert mi még benéztünk a városba, ők meg mentek tovább.
városnézés gyalog Monte Carloban
Feri egy Ferrari szalon előtt, Monte Carlo
narancsfa alatt, Monte Carlo
Megnéztük a Ferrari szalont (mi évekkel ezelőtt a gyerekeinkkel együtt voltunk már itt). Furcsa volt januárban a narancsfák alatt sétálni. Sok időt nem szentelhettünk erre a gyönyörű városra, hisz szorított az idő.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: