Hatalmas sziklás hegyek mellett haladtunk. Két óra tájban leálltunk ebédelni egy jó nagy parkolóban. Sütött a nap, 21 fok is lehetett. Az első konzerves ebédünket felturbóztuk egy őszibarackos konzervvel, hisz még tart a szülinap, ünnepelünk. Az átázott plédet kiterítettük. Indulás után eszünkbe jutott, hogy ott hagytuk…irány vissza! Most már szeltük zavartalanul tovább a kilométereket. Valahogy nem találkoztunk bamakósokkal. Vagy nagyon az elsők vagyunk, vagy nagyon az utolsók. Tegnap Velence előtt Villám Gézáékat véltük felfedezni egy benzinkútnál. A szegediek csapatán kívül aztán senki…
A lemenő nap csodálatos színekkel festi meg a tenger feletti égboltot. Vacsorázni készülünk egy földútnál, mikor mellénk kanyarodik egy francia kocsi – ami a közeli kisvárosból követett bennünket – benne egy kigyúrt francia úriember, mellette egy kicsit kurvás nő. Attila francia tudását előszedve megértette, hogy a franciák meghívtak vacsorára hozzájuk. Érdeklődtek, hogy kik mik vagyunk és milyen rally ez, amin részt veszünk? Ennyire nem szerethetnek bennünket. Erős gyanúm volt, hogy ezek sántikálnak valamiben. Szerintem vacsora közben rendesen kipakoltak volna bennünket. Ki tudja? Mivel elég bizarrnak tűnt, az hogy tök idegeneket csak úgy meghívjanak. A felkérést udvariasan visszautasítottuk. (olvastam, hogy errefele eléggé lenyúlják mindenféle trükkel az autósokat.) A finom francia vacsora helyett, szerény vacsoránk befejeztével tovább mentünk. Beesteledett mire Marseille külvárosában értünk. Egy nagy kamion parkolóban pár órás alvást terveztünk. Elég furcsa társasát lézengett itt. Nem voltak valami bizalomgerjesztő alakok, az biztos. Egyáltalán a hely sem volt az, de hallgattam. Próbáltam elnyomni magamban ezeket a negatív gondolatokat. Hideg volt a kocsiban, hálózsákokkal takartuk be magunkat. Az alvás nem volt valami pihentető, hamar túltettük magunkat ezen is. Nem sokat gondolkodtunk a maradáson, elindultunk a Gibraltári- szoroshoz.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: